Gerald B. Gardner: Boszorkányság manapság: Élő boszorkányság-I. rész

A wiccáról szóló írások többségében, amelyek laikusoknak,érdeklődőknek szólnak és pár mondatban hivatottak azt bemutatni,nos mindig éreztem ezeken egy fajta erőltetettséget, amely abból a tényből adódik, hogy nem képes az író felismerni mik is igazából azok a kulisszák, amik ezt a célközzönséget érdeklik. Szerintem a legjobb erre a célra a wicca alapitójának, Dr. Gerald B. Gardnernek: „Boszorkányság Manapság” című művének első fejezete az „ Élő Boszorkányság”. Gardner úgy ír ebben, mint egy kívülálló és lépésről lépésre bontja ki a boszorkány kultuszának szövevényes szálait az olvasó előtt, feltárva személyes történetét a boszorkánysággal való kapcsolatba kerüléséről.



Sok könyvet írtak a boszorkányságról. Az elsők kimondottan különböző egyházak propagandái, amelyeket azért írtak, hogy elbátortalanítsák és megijesszék az embereket, hogy bármiféle kapcsolatot keressenek a gyűlölt riválissal-mert a boszorkányság egy vallás. Később olyan könyvek jelentek meg amelyek bizonyítani akarták, hogy a boszorkányság soha nem is létezett. Ezeknek többségét boszorkányok inspirálták vagy ők maguk is írták. Később olyan könyvek születtek, amelyek tudományos úton közelítették meg a boszorkányságot, ilyen szerzők voltak: Dr Margaret Murray, R. Trevor Davis, Christine Hoyle, Arne Runeberg, Pennethorne Hughes és Montague Summers.

Mr. Hughes a boszorkányságról szóló könyvében, úgy gondolom bizonyította azt, amit már régóta tudunk, hogy a délibábok „kis embereit”, tündéreket, elfeket egy időben bizonyítottan boszorkányoknak hívták, de az én elmém számára, minden ilyen könyvnek van egy hibája. A szerzőik többsége tudta, hogy boszorkányok márpedig léteznek, mégsem kérdezték meg egyetlen véleményét sem a témában.

Persze ennek is megvolt az oka. Beszélgettem egy professzorral a kontinensről, aki boszorkánypereket kutatott kétszáz évvel ezelőttről, és ő mondta nekem, hogy sok információt kapott boszorkányoktól. Habár meg volt hívva, mégis félt elmenni a találkozóikra. A vallásosság nagyon erős volt az országában, és ha kiderült volna, hogy boszorkányokkal van kapcsolatban, könnyen búcsút mondhatott volna az állásának.

A boszorkányok félénk emberek és a nyilvánosság a legutolsó dolog, amit akarnak.
Megkérdeztem az elsőt, akit ismertem:”Miért tartják titokban ezt a csodálatos tudást? Nincsenek manapság már meghurcolások.” Azt mondta nekem:” Valóban nincsenek? Itt a faluban ha tudnák mi vagyok, akárhányszor megdögölne egy csirke vagy megbetegedne egy gyermek, engem hibáztatnának. A boszorkányság nem felel törött ablakokért!”

Na most már én antropológus vagyok, az antropológus dolga, hogy kutassa az emberek mit tesznek és miben hisznek, nem pedig az, hogy elhiggye amit egyes emberek mondanak, hogy amazok azt tesznek és azt hisznek. A tárgy másik fele, hogy annyi írást olvas a kérdésben amennyit csak tudsz és ne fogadd el feltétlenül őket főképp ha ellentmondanak a bizonyítékoknak, amiket találtál.


Az antropológusok levonhatják a saját következtetéseiket és elméleteiket, de tisztázniuk kell, hogy ezek csak a saját állításaik és nem bizonyított tények, ez a módszer, amit szeretnék átvenni azzal kapcsolatban, ahogy vizsgáljuk az ősi népek folklórját, a történeteiket és vallásos rítusait, amelyek alapját képzik hitüknek és cselekedeteiknek.
Szóval miért ne tehetnénk ugyanezt az angol boszorkányokkal?

Először is szeretném megmagyarázni, miért szólok köztudott dolgokról, egész életemben érdekelt a mágia és a hasonló dolgok, gyűjtöttem mágikus tárgyakat és varázsigéket. Ezek a tanulmányok vezettek a spiritualizmus és más társaságok fele, találkoztam emberekkel, akik megismertek elmúlt életekből.. Itt meg kell mondanom, hogy hiszek a reinkarnációban, mint az emberek többsége, akikkel Keleten éltem, nem emlékszem egyetlen előző életemre sem, csupán érdekes élményeim voltak

Nemsokára egy körben találtam magam, ahol titoktartás vett körül, ami arra kötelezett, hogy a kultusz egyetlen titkát se adhassam ki másoknak. De a kultusz haldoklott, csupán töredéke maradt fenn, nagy része a tudásnak már elveszett, aztán engedélyt kaptam, hogy fikció formájában leírhassam egy részét annak, amiben a boszorkányok hisznek, egy novellában írhattam le, minek címe:”High Magic’sAid”.
Ennek a könyvnek is ez a célja, de most már tárgyilagos módon.

Sokan kérdezik, hogy hihetek a varázslatban. Ha elmagyaráznám, mit hiszek én varázslatnak, akkor a választól nagyon mesze mennék. Az én nézőpontom az, hogy igencsak könnyű abnormális képességeket használni. Egy felismert tény, hogy csak képességek léteznek. Az úgy nevezett számoló fiúk híresek és sok embernek megvan a hasonló képessége hipnotikus kontrol alatt, hogy kiszámolja az időt pontosan.